Egyszer kiönt a tenger… -
Simon Lehel Zoltán
Egyszer kiönt a tenger…
Egyszer kiönt a tenger…
A tenger kiöntött.
A Föld vizei
megemelkedtek, az óceánok elmosták a földrészek egyharmadát, a bolygó klímája
egy új egyensúlyi állapotba váltott. A globális felmelegedés miatt elolvadtak a
sarki hósapkák, eltűntek a hegyek gleccserei. Azok a vidékek, melyeket a monszunok
és hurrikánok időnkénti ciklusa megtépázott, víz alá kerültek, a mérsékeltebb
vidékek mediterránná változtak. Rengeteg termékeny vidék elsivatagosodott.
Nagyon
régen volt egyszerre ennyi folyékony víz jelen a bolygón, és azok az idők terra
formáló hatást gyakoroltak a planétára. A Föld történetének kezdetén, mikor a
Hold leszakadásával kialakult a kettős bolygórendszer, a két égitest közel volt
egymáshoz, gyorsan forogtak a tömegközéppont körül. A kialakuló szárazföldeket
4-8 óránként több száz kilométeres mélységig a dagály-apály jelenség mosta
végig. A talajból kioldódtak az élethez szükséges anyagok, és a víz
visszahúzódása után a kisebb tócsák párologni kezdtek, aminek hatására az oldat
egyre koncentráltabb lett, és az elemek elkezdtek szerves struktúrává
összeállni. A folyamat gyors egymás utáni megismétlődése és az érintett
földfelszín mérete miatt roppant változatos élővilág jött létre. A Hold, akár
egy mágneses keverő egy laboratóriumi reakcióban az oldószer mozgatásával, és
az anyagok egyenletes eloszlatásával és egyesítésével mindaddig katalizálta a
reagensek egyesülését, míg az élettelen részecskeszerveződések egyszer csak
megmozdultak. Ezzel egy időben, ahogy a reakció beindult, és önmagát kezdte
gerjeszteni, a Hold a Föld körüli forgás sebessége miatt távolodni kezdett tőlünk.
Gravitációjával kevésbé hatott a Világóceánra, és a víz visszahúzódott a
medrébe. A dagály és apály közti különbség egyre csökkenőbb méreteket öltött.
Ahogy az egyszerűbb szerveződések bonyolultabb struktúrákká alakultak, úgy az
éghajlat által befolyásolt reakciókörülmények is kisebb spektrumú skálán kezdtek
mozogni. A klímaövek stabilizálódtak, az élőlények pedig alkalmazkodtak. A Hold
már nem heves reakciófelügyelőként, hanem stabil, állandó és ciklikus periódus-meghatározó
elemként vett részt a Naprendszer harmadik bolygójának faunájában. A Föld- Hold
közti távolság növekedése miatt a tömegközéppontot meghatározó erőkarok egyre
nagyobbak lettek, és a napok hossza az életnek kedvező irányba változott. A
körülmények mesterien ideálisakká váltak, aminek következtében egy faj ki
tudott emelkedni a többi közül. Ez a faj a több milliárd évnyi ajándékot
elpazarolva néhány ezer év alatt a világ egyensúlyát a feje tetejére állította.
A felmelegedés
miatt a természet által kivont fölöslegessé vált oldószer, a víz ismét bekerült
a rendszerbe, ami a visszájára fordítja az eddigi evolúcióreakció eredményeit.
A létrejött biotermékek (növények, állatok, baktériumok stb.), azaz a fejlődés
új reagenseinek egymásra gyakorolt hatását a víz most elmossa. Az oldószer
túlzott mennyisége miatt ismét az egyszerűbb, és igénytelenebb létformáknak fog
kedvezni a környezet, de a keverés mértékének lelassulása miatt meg fog rekedni
az anyagok bonyolultabb szerkezeti felépülésének a folyamata. Talán ahogy az
élet kialakulása után a létrejött vitálmolekula egységek megmaradásához szükséges
volt a víz bizonyos mennyiségének kivonása, ugyanúgy a fejlődés következő lépéséhez
szükség van az embernek nevezett vegyület mennyiségének csökkentésére is. Lehet,
hogy a humán reagens is elérte az állandóan változó rendszerben azt a tömeget a
bolygó vegykonyhájának szintézisében, ahol már átlépett a fejlődés azon határán,
melyen ismét módosítani kell a körülményeket a további hasznos változások
érdekében. Az ember, mint másod rendű oldószer, túl nagy mennyiségben lehet
jelen a világban. Úgy néz ki, hogy az általa gerjesztett folyamatokat nem ő
irányítja. A kémia törvényeit alkalmazva a fölös mennyiségben felhalmozódott
másodlagos oldószert vagy netán terméket, pontosabban az embert nagymértékben
extrahálja önnön kapzsisága, ami kivonja őt a Naprendszer lombikjából. Talán a
reakció megtisztítja és kristályosítja, esetleg izolálja a sapiens vegyületet,
hogy szennyeződésmentes formájában tovább alakíthassa a végtermék irányába?
Ez is egy
feltételezhető magyarázat. Egy reakció folytán a végeredmény legjobb esetben is
csak megközelítheti a felhasznált anyag mennyiségét. 100 százalékos átalakulás
nincs. Sokszor a befektetett energiának és anyag mennyiségének csak a töredéke
áll össze a kívánt vegyületté. És ez most így alakult.
**
A megtizedelt
emberiség néhány tagja felfedezte a megoldást a kedvezőtlen globális reakció
visszafordítására. A világ sci-fi alkotó tábora foglalkozni kezdett a globális tragédiájával.
Egy részük társadalomkritikákat fogalmazott meg, mások apokaliptikus
disztópiákban álmodtatták szereplőiket utópiákról, de egy kisebb részük a
megoldáson kezdte törni a fejét. A neuron izzók kigyúltak, és közös erővel az
emberiség érdekében sok chates és fórumos mellébeszélésnek a következtében
kijelentették, hogy meg kell szabadítani a bolygót a fölöslegessé vált víztől. Néhány hóbortos csillagász és matematikus utolsó elmejátékként
csatlakozott a parányi mozgalomhoz. Kezdetben sajnálatosnak tűnt, de mint
később kiderült, igazán kedvező nehézségekkel jár a fölösleges folyadék eltávolítása.
A Naprendszer körül vannak bizonyos gyűrűk, amelyekben a vízmolekulák
csoportosulnak. A jelenség asztrofizikai okai: a vízmolekula tömege, a Nap
sugárzásának köszönhető elektron jelleg megváltozása, a hidrogénhíd-kötések stabilizáló
és egyben tartó erejének hatására igen rövid idő alatt a megfelelő sűrűségi
zónába gyűl a víz. A számítógépes szimulációk azt bizonyították,
hogy a víz légkörön kívülre való juttatásával csak néhány évre oldódna meg a
globális krízishelyzet, mert az visszazuhanna a Földre. Napvilágot látott az a
tény is, hogy a vizet ekkora mennyiségben a földi erőforrásokkal lehetetlenség
a külső vízgyűjtő zónáig eltávolítani. A legolcsóbb megoldás az lett volna, ha
a Nap felé irányítják a vizet, de a csillaghoz közeledve a felforrósodott
vízgőzt a hősugárzás visszatérítené a Föld pályájára, ahol csakhamar újból
találkozna a bolygó a csapadékkal, és magához vonzaná azt. Világossá vált,
hogy a vizet új gravitációhoz kell kötni. A Hold közelsége miatt kedvezőnek
bizonyult, de a Föld nagy gravitációja miatt hamar visszavenné a vizét. Az
egyetlen megfelelő gravitációval rendelkező tömeg, ahova a lehetőségek megengedik,
hogy a víz eljusson, a Mars. Itt azonban más új probléma merült fel. Mivel a
Mars belső magja kihűlt, és mozgása leállt, nem indukálódik áram, aminek a
hiányában nem létezik a napszéltől óvó elektromágneses burok, így az odajuttatott
víz ismét az űrbe kerülve megint becélozná a Földet. Nem is olyan egyszerű
megszabadulni a tengerektől, mint ahogy az elsőre tűnt. Viszont a megoldás fele
már megvolt. Az amatőrök által kezdeményezett világmegmentő terv legnehezebb
fázisa akkor vette kezdetét, amikor a túlélésért harcoló, és állandóan
fenyegetőző országoknak közös erővel össze kellett fogniuk, és maradéktalanul
lemondaniuk a nukleáris arzenáljukról. Ugyanis az atomtöltetekben levő sugárzó
hasadóanyag jelentette a kulcsot a túléléshez úgy a kormányok, mint az
emberiség számára is. Az országok ezzel tartották fent megtámadhatatlanságukat,
viszont ugyanerre az anyagra volt szükség a Mars vasmagjának megolvasztásához
és mozgásba hozásához. Az ész érvek, melyek szerint a Földön őrizni, vagy
elhasználni a bombákat biztos véget jelentenek az emberi civilizációra nézve,
míg azoknak a Marson való alkalmazása megmentheti a bolygó faunáját, és továbbra
is biztosítja fajunk fennmaradását, nem leltek megértő fülekre. Végül
Észak-Korea bejelentette, hogy mindent elsöprő biológiai fegyverrel rendelkezik,
ami az egész világot napok alatt pusztítaná el, és ez ellen még az sem segít,
ha háborút indítanak, vagy megsemmisítő csapást mérnek rájuk, mert a világ
különböző pontjain helyeztek el aktiválásra kész csomagokat. Magabiztosságukat megerősítvén
átadták minden atomtöltetüket Kínának, hogy a nagyhatalmak lássák, hogy nekik
már valóban nincs szükségük a sakkban tartás radioaktív eszközére. A világ vezetői arra a
döntésre jutottak, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan ellenféllel szemben, ha
valóban rendelkeznek a minden életet elpusztító biológiai fegyverrel, és
aktiválódhat akkor is, ha elpusztítják az országot, nincs már értelme az
atomfegyverek halmozásának. Utólag kiderült, hogy Észak-Korea részéről csupán
egy jól sikeredett blöff volt az egész, de addigra a többi állam szintén
kifejlesztett néhány mindent elpusztítani tudó nagy területen fertőző biológiai
fegyvert. Ilyen körülmények között az atomfegyverek pusztító ereje
leértékelődött. Végül az Európai Űrügynökség segítségével sikerült
összegyűjteni a szükséges muníciót, és megkezdődött a Mars vasmagjának felélesztése.
**
A
robbantások sikeresen zárultak, a Mars belső magja dolgozni kezdett, az
elektronok ide-oda cikáztak, és kialakult a marsi elektromágneses tér, aminek
léte közvetve bár, de különös módon a földi élethez nélkülözhetetlenné vált. Az
űrbe juttatott jéggé fagyott víztömböket a Mars irányába indítják. A bolygó
belsejében történt robbantások a felszínre zuhanó vízben gyors szaporodásra
serkenti majd a mikroorganizmusokat, melyek hamar gyenge humuszt fognak
képezni. Génmanipulált növényekkel beindítják a gyors oxigéntermelést, és ötven
év múlva egy tönkretett bolygó helyett két lakhatóval gyarapodunk. Az
évmilliárdok alatt kapott ajándékok elherdálása után most újabb csodát kaptunk,
ami szintén hosszú ideje várt már arra, hogy megkaphassuk, csak eddig még nem
csomagoltuk ki, hogy lássuk mi is rejlik a dobozban. Vajon képesek leszünk-e
hálával tekinteni a jövőnkre? A történtek után azt gondolhatnánk, hogy az
emberiségnek végre sikerült globálisan közös nevezőre jutnia a hosszabb távú
túlélés érdekében még akkor is, ha nem mindig ért egyet önmagával, mégis
gondolkodásának evolúciójában végre előre léphet egy lépcsőfokot, de valójában
ismét csak ugyanazoknak a kicsinyes emberi tulajdonságok sikeres
kombinációjának köszönhetjük, hogy megúsztuk a nagy vízözönt, ami fajunkat a
kezdetek óta jellemzi. Ha valóban egy kísérlet termékei lennénk, akkor
szerintem a reakció nem hozta volna meg a kívánt eredményt. Csakhogy a vegyészetben a
negatív eredmény is eredmény, és ami az avatatlan szemnek egy kudarccal végződő
kísérlet csupán, az egy benfentes számára hasznos információértékkel bír.
