Az ünnep ajándék

Az ünnep ajándék


Karácsony élő ünnepén
A világon tömegek szíve telve jóval.

A Földre béke száll,
S a szeretet minden irányban valakit eltalál.

A nyüzsgő forgatag
Időt a csendre nem hagy,
De karácsony éjjele ajándék,
Mikor az ember egy napra megnyughat.

Kit a mókuskerék összetört,
Ilyenkor új erőre kap,
S eszébe jut, hogy nem e világtól
Lesz lélekben gazdagabb.

                                                         SLZ

Mindenkinek szép karácsonyt!

A Lotus újra nyit

A Lotus újra nyit – Simon Lehel Zoltán

A keleti virágot hazájában ugyanaz a szimbólum lengi körül, mint ami nálunk a tulipánt. A gyengédséggel összefonódott tündöklő szépség szemet kápráztató és a körülírhatatlan báj ötvözetének élő képben való megtestesülése a hamvas makulátlanság kísértéséből eredő vágyódás fogalomkörének természethez társított kifejeződése. Amikor eme lélekbe kapaszkodó gyönyör az erekben buzgásra serkenti az éltető vörös folyadékot, a természet tréfájának köszönhetően a vérnyomás hatására az ember elveszíti józan ítélőképességét, és olyan módosult állapotba kerül, ami a csillagokat megszégyenítő magasságokba repítve kifordítja önmamagából, és nyitottá válik a létezés erőiből fakadó örömökre. A népmotívum a tudatvesztés alatt bekövetkező szárnyalásnak az előidéző okát igyekszik elegáns formában megjeleníteni, és a közösségben megbúvó egyén átformált képzeltvilágát a primitív ösztönösségtől egy tudatos gondolatiság felé mozdítani anélkül, hogy megtagadná ennek a lényének azon legalapvetőbb jellegét, ami az atomok halmazát mozgásra, és ezt követően fejlődésre bírta.

Minden kornak megvannak a maga tündöklő pillanatai, amiket aztán a virág színének lassú, de biztos fakulása követ, és ezen időkben a nyitás emléke ad erőt a jelen folytatásához. A dehidratáció napról napra jobban összehúzza a növényt, aminek az éltető nedvesség hiányában a száraz rostok merevsége ad gyorsan múló tartást, mígnem annak is vége. De nem a szirmokban rejlik az élet, hanem a gyökérben.

A pincér szavak nélkül is tudta a kombinációt: konyakot mellé kólával. A Lotus szépségének fényét az évek lecsiszolták. Majd a vendéglő bezárt, és mi hiába kerestünk új helyet, a varázst egyik sem tudta visszaadni. Csakhogy a Lotus újból kinyit. Külseje vonzóbb, mint azelőtt. Bemegyek, a vendéglő jelenlétemtől élővé válik. A felszolgáló tálcájáról asztalomra helyezi a szokásost, és én az italt a pohárban öblögetve arra gondolok, hogy talán a lótusz országában van egy Tulipán, ahol hasonló a hangulat, és egy másik pohárban ugyanaz a konyak kering.

Exkluzív interjú Dr. Denis Cleverman nyelvészprofesszorral a búgó kövek rejtélyéről

Exkluzív interjú Dr. Denis Cleverman nyelvészprofesszorral a búgó kövek rejtélyéről - TAMANA

 

Exkluzív interjú Dr. Denis Cleverman nyelvészprofesszorral a búgó kövek rejtélyéről

Valószínűleg mindannyian emlékeznek arra a négy évvel ezelőtti eseménysorozatra, ami felbolygatta az egész világot. Sokan egy világméretű átverésnek hitték, de mára már egyértelművé vált, hogy az egész eddigi történelmünket át kell értékelnünk az új információk függvényében.

Négy évvel ezelőtt, december 21-én, mintegy varázsütésre, addig jelentéktelennek tűnő kőzettörmelékek kezdtek el a látható tartományon kívüli és belüli elektromágneses jeleket kibocsátani, amihez búgó hang társult.  Mind az öt kontinensen egyszerre észlelték az eseményt, sőt még a sarkokon is találtak utólag ilyen köveket.

– Professzor úr! Ön azt nyilatkozta annak idején, hogy az emberiség valaha volt legügyesebb tréfájával állunk szemben, ma viszont az egyik legelhivatottabb követője az új elméletnek. Mi változtatta így meg a nézeteit?

– A tények. Természetesen a tények. Nem érzek szégyent akkori tévedésem miatt, hisz 2012. december 21-éről rengeteg legenda, jóslat és megszámlálhatatlan idétlen vicc kelt szárnyra. Az ember nem lehet naív az információ világában, különben a média irányítaná a tudatát. Így magam néztem utánna a kövek körüli felhajtásnak. Mondanom sem kell, azóta sem ocsúdtam fel az ámulattól, amit az első lelet keltett bennem.

– Mivel magyarázza, hogy a Föld minden táján egyszerre ”léptek műkodésbe” a búgó kövek?

– Erre a fizikusok kielégítőbb választ tudnának adni. Úgy magyarázzák, hogy egy többé-kevésbé természetes időzítőről van szó. A kövek három rétegből tevődnek össze. A legbelső réteg egy eddig ismeretlen anyagból épül fel, aminek különleges tulajdonságai vannak. Egy bizonyos idő elteltével sugározni kezd, de ez a sugárzás az élő szervezetekre egyáltalán nem káros. A felszabadult energia hirtelen elkezd lebomlani, és elektromágneses sugárzás, többek között fény formájában távozik. A hanghatás a második rétegnek köszönhető. A belsejében lejátszódó folyamat felmelegíti, de a hőtágulásra nincs lehetősége a harmadik, külső burok miatt, így a belső szerkezet átrendeződésével próbálja a kapott energiát elhasználni. Ez a folyamat hanghatással jár, melynek frekvenciája pont megfelel ahhoz, hogy a külső burok berezonáljon és megrepedezzen. Ezt követően az összetöredezett héj magától leválik.

– Ha jól értem, ennek köszönhetően váltak láthatóvá a rajzok, ami tulajdonképpen a beszélgetésünk témája. Ön szerint mégis mi célt szolgáltak ezek a képek?

– Meggyőződésem, hogy az összes követ összegyűjtve egy teljes szótárat kapunk.

– Szótár? Mégis milyen nyelvek között?

– Ez egy gigantikus értelmező szótár, ami a szavakat általunk jól ismert alakzatokkal hivatott megmagyarázni, de hogy erről beszélhessünk, le kell írnunk, hogy néznek ki ezek a szókövek.  Mint azt ön is mondta a külső réteg alatt különleges rajzokat találtunk, melyek mindegyikéhez tartozik egy írott szó. Természetesen nem latin írásjelekkel, de betűkkel. Amint az kiderült egy 34 hangból álló fonetikus nyelven íródott.

– Ez azt jelenti, hogy akár ki is ejthetjük ezeket a szavakat az eredeti hangzásukkal?

– Nem. Nem tudhatjuk, hogy az a bizonyos karakter milyen hangot takar, csak találgathatunk. Azért, hogy könnyebb legyen dolgoznunk velük, általunk használt hangokat rendeltünk a jelekhez. A kiejtés viszont minket csak másodlagosan érdekelt. Az elsődleges célunk az volt, hogy megfejtsük a központi táblán talált szöveget.

– Ha jól tudom a Stonhengenél talált kőtábláról van szó.

– Igen. Ez a kőtábla alkotó eleme a Stonhengenek.

– Ez azt jelenti, hogy egy eddig ismeretlen civilizáció építette a Britt szigetek legősibb műemlékét?

– Szó sincs erről, feltételezéseink szerint az ottani lakosság rátalált erre a kőtömbre, és felhasználta az építkezéséhez.

– Mennyi időbe telt, amíg sikerült teljesen lefordítani a szöveget?

– Az előzetes változatok szűk fél éven belül készültek el, ezek egyeztetése volt a nagyobb feladat. A világ közel 200 különböző intézetében folyt a munka, hasonló, de nem azonos eredménnyel. A legtöbb eltérést az elvont szavak okozták, mivel azokat nem ábrázolták világosan a szókövek. Így például az „ember” szó jelenthet értelemmel rendelkező lényt, vagy utalhat egyszerűen az emberi fajra, mint emlős állatra. Közel három évbe telt, míg sikerült egy elfogadható változatot összeállítani. Mivel az ősi nyelvnek a nyelvtana és szórendje nehézkes, a ma embere számára megalkottunk egy közérthetőbb változatot, amit a nyílvánosság számára ajánlunk.

– Mégis milyen idősek a leletek?

–Több mint 250000 évesek.

– Hiszen az lehetetlen! Akkor még nem is éltek emberek!

– A kőbe vésett üzenet mindent megmagyaráz.

Ez volt a beszélgetésünk végszava, amit egy magabiztos mosoly kísért a professzor részéről. Amint elolvastam az említett fordítást, átértékelődött bennem mindem, amit az emberiség eredetéről hinni véltem. Így szól a szöveg:

„Ha ezt te most olvasod, az azt jelenti, hogy sikerrel járt a küldetés. Én nem vagyok ember, mégis inkább ember vagyok nálad.  A te történeted a Földön velem kezdődött. Ne imádj, ne tisztelj, nem vagyok istenség. Én tanító vagyok. Egy másik faj szülötte.

Az én fajom sokáig uralta a Földet. Sokban különbözünk tőled. Nagy, gazdag civilizációnk volt, de telhetetlenek lettünk. Volt egy növény, ami elengedhetetlen volt az életben maradásunkhoz. Mikor túl sokat fogyasztottunk belőle a természet már nem volt képes kielégíteni a hatalmas igényünket. A növény hiányában nagyon kevesen maradtunk életben. Tudtuk, hogy fajunk néhány generáció múlva végleg elpusztul. Ekkor vette kezdetét a küldetés.

Az értelmet tovább kellett adnunk! Mi előtt biológiai vázunk ideje végleg lejárt volna, keresnünk kellett egy másik fajt, aki fogékony az értelemre. Az értelem számunkra mindennél fontosabb volt, túl kellett élnie minket! Így választottunk ki téged, az embert. Tanítani kezdtünk arra, hogy fordítsd a környezeted az előnyödre. Fajodból kiválogattuk a legerősebbeket, feltételezve, hogy ők életben maradnak, és utódokat nemzenek majd. Őket tanítottuk, hogy majd továbbadják a gondolkodás képességét fajtársaiknak.

Kétesélyes volt a feladat. Bár gyorsan fejlődő faj voltál, mégis túl korai volt még számodra a tanulás. Egyes egyedek meglepően fogékonyak voltak, már saját ötletük is született, míg mások agresszívvá váltak, ha gondolkodást serkentő feladatok elé állítottuk őket. Sajnos a folyamatot csak elindítani volt időnk, felügyelni, irányítani és ellenőrizni már nem. Az értelem viszont olyan, mint egy mag. Ha megfogant, akkor megállíthatatlanul növekedni kezd. Ezt szem előtt tarva bíztunk küldetésünk sikerességében.

Ezt az üzenetet azért hagytuk hátra, hogy ha eljön az ideje, magyarázatot lelj arra, hogy honnan származol. Számításaink szerint mostanra már el kellett érned azt a fejlődési szintet, hogy megértsd az írást. Ha mégsem, akkor kudarcot vallottunk, és ez a tábla nem más, mint magányos hírnöke az egykori értelemnek.

Ki ezt most olvasod: legyél okosabb nálunk, és ne pusztítsd el azt, ami éltet!”