2012. április 2., hétfő

Steampunk

Steampunk

Az acél csorda kétezer fokra
Hevítve izzik, dobog a pata.
Reszket a föld, csörtet a ménes,
Nyolcezer megvadult patkója fényes.

Porzik a talaj, nyomukban pusztulás,
Féktelen vágtájuk nem hagy, csak rombolást.
Szemükből könnyüknek szikrája kipattan,
Az erdő fenyvese fáklyaként elillan.

Csillagok viharos felhői színekben,
Rézsörény veretek áznak a napfényben.
Reccsen az acél, pattan az érc,
Kétezer fokon kalapál a művész.

Elborult elméje világból kifordult,
Munkája gyümölcse édesen eltorzult.
Olvasztott hulladék, hegesztett ócskavas
Életet, formát kap, örökre megmarad.

Simon Lehel Zoltán

2012. április 1., vasárnap

Húsvét, megváltás

Húsvét, megváltás

Figyeljetek most emberek,
Kikért Jézus szenvedett,
Életetek nem látjátok,
Csupán a sok étkeket.

Kinek a húsvétja csak flanc,
Annak nincs is ünnepe.
Szállj magadba, mit súg szíved,
Köszönd meg a kegyelmet.

A Gecsmáné-kertjében
Magára hagyattaték,
Nagypénteken megfeszíték,
Onták vérét bűnidért.

Levévén a keresztfáról
A sírba elhelyezék,
Szombaton a szokás szerint
Dolgozni nem illenék.

De vasárnap, mikor kennék
Balzsammal az Úrnak testét,
Nem találák a barlangban,
Feltámadt életünkért.

Szenvedésén megváltott,
Bűnünktől megtisztított,
A mennybe befogadott,
S örök életet adott.

Érted történt, felbarátim,
Ünnepelj hát teljes szívvel,
S mielőtt a kölni cseppen,
Emlékezz meg csendességel.

                Simon Lehel Zoltán