Mivé lesz életünk?
Növekvő halmok közt az eget elérni,
Nyílt szemmel álmodva percekért dolgozni.
Millió perceket egy fröccsre cserélni,
Egy fröccsre cserélve az eget nem látni.
Fertelmes emberek életet temetnek.
Félelem mondani: Nincs idő elleni!
Kegyetlen végzetünk nem elég feledni,
Hetente kényszerünk meg is kell szeretni.
Egyszer sem vétkezve kínok közt éhezni,
Vigyázva lépkedve boldogan tévedni.
Szellemünk fátyola rongyokká szakadva
A száraz homokba porrá lesz, elmúla.
A világ tán velünk gyorsabban forogna?
Kár érte életünk kifújni loholva.
Sírunkban révedünk, mivé lett életünk?
Egyetlen félelmünk, hogy nem is léteztünk.
Simon Lehel Zoltán
